Kisbabáknál a sírás egyaránt kifejezhet éhséget, fájdalmat, magányt, másik álláspontot, vagy egyszerűen csak unalmat is.
A félreértések természetesen teljesen normálisak és napirenden vannak kisbabás szülőknél. Tényleg ne legyen rossz lelkiismeretünk, ha olykor abszolút nem tudjuk kivenni, mit akar tőlünk a babánk. Ő megtanul bánni azzal a frusztrációval is, hogy nem értik meg mindig. Végül is teljesen természetes folyamat, hogy idővel megérti azt is, hogy a szülők nem mindenhatók, és nem tudnak minden esetben minden kívánságnak megfelelni.
Az első hónapokban a baba mimikai repertoárja olyan kicsi, hogy egyik vagy másik gesztusnak több különféle dolog kifejezésére is kell szolgálnia. Így az a baba, aki ásítozva dörzsöli a szemét, nem mindig álmos és akar lefeküdni. Ez a túlterhelés kifejeződése is lehet, és annyit jelent, hogy „néni, kérlek hagyd abba egy pillanatra a beszédet!” A baba arra is rászorul, hogy gyakorolja, hogyan tudja mimikája koordinációját tovább finomítani.
Erre a legjobb időpont a baba számára nem akkor adott, amikor egyedül fekszik az ágyában, hanem akkor, amikor egy másik személlyel kontaktusba lép. Így lehet, hogy semmi különöset nem jelent, ha pl. pelenkázáskor grimaszokat vág, a homlokát ráncolja, vagy úgy tűnik, alaptalanul egyik hangulatból a másikba esik. A tudomány ezt a „grimaszolást” spontán mimikának is nevezi – és feltételezi, hogy ezzel nem utolsósorban az arcizomzat tornáztatása is történik.
Minél idősebb lesz a baba, annál jobban ki tudja fejezni magát. Anyunak és apunak alapjában véve nincs más dolga, mint hogy figyelmesen nézzék őt. Akkor nagyon hamar „mimika-szakértővé” válnak, a baba nyelvét jól megértik, és pl. értelmezni tudják, hogy egy sírós arccal éhséget, fájdalmat, magányt, egy másik álláspontot, vagy egyszerűen csak unalmat szeretne kifejezni.
Legfrissebb hozzászólások