Mi a nozódaterápia?

Egy fiatal nő karjába oltást szúr egy idősebb orvos.

A nozódaterápiát az oltás és a homeopátia keverékének tekinthetjük.

A nozódaterápia még kevésbé ismert, jóllehet a homeopátiás szerek ismertsége időközben nagyon magas, és mindenki beszél róluk. A klasszikus homeopátia mellett, amit a legtöbben ismernek és használnak, létezik pl. a spagyrika és a nozódaterápia is. Elsősorban a krónikus lezajlású betegségeknél mutatkozik nagy hatása a nozódáknak. A nozódák olyan homeopátiás gyógyszerek, amelyeket valamilyen betegséget okozó ágensből (pl. vírus, baktérium, gomba) vagy megbetegedett szervből  (pl. tonsilla, ulcus ventriculi) készítenek előzetes sterilizálás után.

A természetgyógyászatban a nozódaterápiát sok betegség kezelésére lehet használni, de megelőző szerként is alkalmazható. Az adagolási formája megegyezik a klasszikus homeopátiával, a tartalom és a hatáselv azonban más.

A homeopátia és az allopátia megkülönböztetése

A klasszikus homeopátia a hasonlóság elve alapján gyógyít, amely főként Dr. Samuel Hahnemann (1755-1843) révén lett ismert és kutatott. A mottó így hangzik: „similia similibus curentur”, ami annyit tesz, mint „hasonló a hasonló által gyógyíttatik”.

A nozódaterápia viszont az azonosság elvét követi, a görög „nosos” szó betegséget jelent, és a szerek a tulajdonképpeni betegség információit tartalmazzák. Ezzel szemben áll a hagyományos allopátia hatáselve, amely az ellentétek elvének (contraria contraris) felel meg, ahol pl. a lázat lázcsillapító szerekkel kezelik.

A nozódaterápia fejlődése

Elvileg a nozódaterápiát az oltás és a homeopátia keverékének tekinthetjük, és ebben van a keletkezésének gyökere is.

Az 1796-ban Dr. Jenner által bevezetett oltásnál immunreakciókat váltottak ki a betegségek legyengített kórokozóival történő kezeléssel. Ilyenkor a szervezet immunitást fejleszt ki a mindenkori betegséggel szemben, ami azonban nem lesz kiváltva, mivel a kórokozók nagyon le vannak gyengítve.

1820 körül Dr. W. Lux az oltás elvét homeopátiás formába alakította át, amelynek során beteg állatok váladékát használták fel oltásra és homeopátiás gyógyításra. A nozóda tulajdonképpeni fogalmát azonban csak 10 évvel később alkotta meg C. Hering.

Megosztás:

Szóljon hozzá a cikkhez!

*Amennyiben üzenetet szeretne küldeni nekünk, használja a kapcsolat menüpontot!

*